A II. világháború utáni rendezés részét képező, a felvidéki magyarságot kollektíven büntető Beneš-dekrétumok Somogyi Alfréd apácaszakállasi lelkipásztort személyesen is érintik. A lévai kórház falán emléktábla őrzi alapító szemorvos dédapja, Karafiáth Máriusz nevét. A megbecsült személyt halála után háborús bűnösnek minősítették, vagyonát jóvátétel nélkül államosították. – Szükség lenne arra, hogy végre egyértelművé váljon: hős volt-e vagy háborús bűnös – fejezi ki.

A témához egyházi síkon is kötődik. 1945 és 1948 között a csehszlovák államhatalom a magyar és német nemzetiségűeket – néhány partizán kivételével – megfosztotta állampolgárságuktól. A hontalanság éveiben a tömeges kitelepítések és lakosságcserék következtében a felvidéki reformátusság mintegy ötvenezer lélekkel fogyatkozott meg.

Harmadik szálon az etnikai tisztogatás a korszak kutatója számára is meghatározó történeti tapasztalat: kétszázezer honfitársa kényszerült elhagyni szülőföldjét, és mintegy kétszer ennyi vált az erőszakos reszlovakizáció következményeinek elszenvedőjévé.

TÖBB MINT IDEOLÓGIA

Békeidőben egy térség nemzetiségi viszonyainak megváltoztatása kitelepítéssel és más erőszakos eszközökkel etnikai tisztogatásnak minősül – hivatkozik az ENSZ emberi jogi dokumentumaira a legnagyobb felvidéki magyar civil társulás elnöke. 1945 után tömegeket űztek el szülőföldjükről, közösségek feleződtek meg, tűntek el. Az egykor hetven családból álló mezőtelkesi eklézsia kitatarozott templomában a kilencvenes évek végén már csak két padot talált.

KOLLEKTÍV MEGTORLÁS

– Az 1938-ban megszűnt Csehszlovákia széteséséért a német és magyar lakosságot tették felelőssé. Az újraalakult nemzetállamban nem volt hely e két etnikum számára – emeli ki a történész. Edvard Beneš köztársasági elnök 1945-ben kiadott rendelkezései nyomán a nemzeti kisebbségek tagjai sorra veszítették el állampolgárságukat, állami hivatalaikat, mezőgazdasági tulajdonaikat.