Mosolyogva, hosszú köténnyel a nyakában nyitja ki az ajtót Faragó-Thököly Márton. A ház előtt sétálva senki sem sejti, hogy itt él az ország mintegy kéttucatnyi hegedűkészítőjének egyike, és itt alkotja meg a lelkeket is megszólító hangszereit. Első pillantásra a lakás sem árulkodik erről, inkább egy átlagos kétgyermekes család otthonának képét mutatja. Nyílik azonban bent egy ajtó, amely mögött Márton műhelye rejtőzik.

A Kanadában született mester szabadkozik a hét négyzetméteres „munkahely” méretei miatt, amely valójában egy időgép, ugyanis az ott található tárgyak döntő többsége már több száz éve sorakozik a hegedűkészítő mesterek műhelyeiben. Akad persze modern szalagfűrész, a világítás sem petróleum, a zene is vezeték nélküli hangszóróból szól, de a hangszerkészítés eszközei nem sokat változtak az elmúlt évszázadok alatt.

A falakon különböző készültségi szinten lévő hegedűk lógnak, felettük polcok, azokon trapéz alakban szelt fatömbök állnak már évek óta, gondosan felcímkézve. A szinte az egész műhelyt kitöltő munkapad fölötti falrészt szerszámok borítják: vésők, kaparókések, gyaluk, apró üvegcsék. A padon félig kész brácsa várja, hogy végre felkerüljön rá a húrtartó.