Előfordult már veled is, ugye, hogy valakit megbántottál? Lehet, hogy véletlenül, vagy talán figyelmetlenségből. Mert nem vetted észre, hogy az az utolsó süti a tálban, gyorsan kikaptad, a kistestvéred meg sírva fakadt. Vagy véletlenül ellöktél valakit a sorakozónál. Esetleg olyasmi csúszott ki a szádon, amit nem is gondoltál komolyan, és ezzel megbántottad a barátodat. De néha olyasmit is megteszünk, amiről tudjuk, hogy nem jó. Sőt! Egyenesen rossz. Mondjuk füllentünk a szüleinknek. Vagy zsebre vágunk egy apróbb játékot, esetleg lenyúljuk a tesónk csokiját. Persze ilyenkor rosszul érezzük magunkat. Mégis, amikor kiderül a turpisság, nehéz bocsánatot kérni. Mert azzal elismerjük, hogy mi voltunk a ludasok, hogy tényleg rosszat követtünk el.

Egyszóval bocsánatot kérni nem egyszerű. Nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is.

Élt egy ember Jerikóban, aki sok rossz dolgot tett. Sok embert megkárosított. Vámszedő volt, ő gyűjtötte be az adót a rómaiaknak. De nemcsak annyi adót szedett be, amennyit a törvény előírt, hanem jóval többet. A fölösleget persze zsebre tette. Nem csoda, hogy mindenki utálta Zákeust Jerikóban. Az utcán az emberek elfordultak tőle. Még csak nem is köszöntek neki. Hiába volt gazdag, senki sem akart vele beszélgetni. Nem volt egy barátja sem. Egy ismerőse sem, aki szívesen találkozott volna vele, vagy akit meghívhatott volna vacsorázni. Egy napon az a hír járta be a várost, hogy Jézus Jerikóba érkezik. Felbolydult a város. Mindenki látni akarta Jézust. Zákeus is. De ő kicsi volt, alacsony növésű. Tudta, hogy ezért nincs esélye a tömegben meglátni Jézust. Így hát felmászott egy fügefára. Persze sokan nevettek rajta. Biztosan csúfolták is.

– Nézzétek! A vámos! Úgy ücsörög a fán, mint egy kölyök!

De Zákeus nem törődött velük. Mindenképpen látni akarta Jézust, akiről az a hír járta, hogy mindenkit szeret. Azokat is, akiket mások nem kedvelnek. És igaza lett. Mert amikor Jézus megérkezett, megállt a fa alatt, felnézett, és így szólt hozzá:

– Zákeus, jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom. Zákeus majdnem leesett a fáról meglepetésében. Hogy Jézus? Hozzá? Az ő házába?

Persze sokan morgolódtak. Micsoda dolog, hogy Jézus egy ilyen bűnös emberhez megy vendégségbe! Aki csal, lop, hazudik! De Jézus nem törődött velük, mert tudta, hogy most Zákeusnak van igazán szüksége a szeretetére és megbocsátására. És nem szidta le a vámszedőt. Nem sorolta fel, hogy mi minden rosszat tett. Hanem szeretettel fordult hozzá.

Zákeusban pedig megváltozott valami. Úgy érezte, jóvá kell tennie mindazt, amit eddig elkövetett. A vagyona felét odaadta a szegényeknek, akiktől pedig pénzt csalt el, azt négyszeresen fizette vissza.

Már tudta, hogy Isten fiának a bocsánata mindennél többet ér. (A Lk 19 alapján.)

Egészítsd ki a tallérokat a pénzeszsákokban! Ha valakitől egy tallért vett el Zákeus, hányat adott vissza? Ha kettőt, akkor hányat? Ha hármat, akkor hányat?