Jegyzet
.
-
Nagyapám hite
Tovább olvasom »A bűn rossz lelkiismeretet szül, menekülést és eltávolodást eredményez. Azóta szinte pillanatonként ismétlődik ez a cselekménysor. A mai ember bűnbeeséseit is ez a bujdokolás követi. Talán csak annyi változott, hogy a kert fái helyett főleg a digitális rengetegben kuksol. Úgy gondolja, így is lehet, így is jó lesz, ez is elégséges.
-
Vakság és látás
Tovább olvasom »Mi készen állunk arra, hogy ha Jézus megáll mellettünk, és megkérdez, világosan ki tudjuk fejezni, mit szeretnénk, mit cselekedjen velünk? Látjuk bűneinket? Látjuk, hogy rászorulók vagyunk? Látjuk, mire van szükségünk? A látás világnapja alkalmát is használjuk arra, hogy válaszoljunk a kérdésre: látjuk Jézust?
-
Bentről kifelé
Tovább olvasom »Bár e sorok leírása idején az időjárás még erősen a nyarat idézi, a természet már az elmúlást jelképező ősz felé halad: a reggelek hűvösek, este korábban sötétedik. Nem kimondottan a húsvétvárás időszaka ez, előbb gondolunk a mindenszentekre vagy a karácsonyra. A sziklasírról, a feltámadásról beszélni azonban az év minden szakában lehet, kell is, hiszen az örömhír nem szezonális termék. A sírbolt bejárata pedig szabadon áll, Isten elvette onnan a követ.
-
Áldott szavak
Tovább olvasom »„A szív teljességéből szól a száj”, azaz ami a szívemen, az a számon, előbb-utóbb akaratlanul is kimondom, ezt hívják freudi elszólásnak. Nem mindegy, mivel van tele a szívem, lomtárhoz hasonlít-e vagy tisztaszobához! Ezért is olvassuk a hegyi beszédben: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.”
-
Utcagyerekként
Tovább olvasom »Majd nekem is veszel egy ilyet? – olyan mondat, amely lehetne hétköznapi, ezúttal mégis egy egész világot kapcsol be. Egy idegen, korához képest ijesztően picike cigány gyerektől érkezett. Jóformán akkor értünk be a medencébe, máris felfedezte a fiam pár száz forintos, szivacs vízipisztolyát, erre vonatkozott a kérdés. Nem válaszoltam. Azonnal leesett: lakásotthonos.
-
Kitalálni, mi következik
Tovább olvasom »Ha a saját bőrünkön érezzük a lángok melegét, szagoljuk a füstöt, ránk száll a pernye, a baj már nem puszta hír, hanem kézzelfogható valósággá válik. Összeszorul a szívünk, és imádkozunk, hogy Isten óvja meg az otthonunkat. Nem tudjuk kitalálni, mi következik, csak reménykedhetünk abban, hogy idejében eloltják a tüzet, és elkerül minket a veszedelem.
-
A csendes többséghez tartozom
Tovább olvasom »Sajnálom azokat a békétlen életeket, amelyek nem ismerik és találják a csendességet. A munkás hétköznapokat, a jóleső megpihenést, a családi programokat, a közösség értékteremtő erejét, az Isten szeretetét... Hanem mindezek helyett szakadatlanul céloznak és lőnek. A keserűség muníciója soha nem fogy ki a fegyverükből. Gyorsan és üresen telik el így az élet...
-
Lesz elég hely?
Tovább olvasom »Az ifjú kánai pár kétségkívül elszámolta magát, amikor a bort beszerezték. Igen nagy lakodalom lehetett, ha Jézus és családja mellett a tizenkét tanítványt is meghívták a vendégseregbe. Próbáljunk elképzelni valami hasonlót mai közegben: mintha a rokon vagy közeli barát lelkésszel együtt az összes konfirmandusát is meghívná valaki az esküvőjére.
-
Gyönyörködj az Úrban!
Tovább olvasom »A történet szerint amikor megkérdezték a rabbitól, hol lakik az Örökkévaló, szokás szerint visszakérdezett: hol nem lakik? Csak a megnyílt szemű, szemlélődő ember képes gyönyörködni a teremtett világban és a teremtő Istenben, aki nemcsak irgalmas, de szép is. Állítólag amikor Szent Ferenc egy gyönyörűséges, pipacsokkal teli rétet látott, így szólt: „Ne kiabáljatok, tudom, hogy van Isten!”
-
Mindennapi kenyerünk
Tovább olvasom »Krisztus teste jelenik meg az úrvacsorában is. Ő töri, adja nekünk. Nem tudjuk egyszer és mindenkorra elintézni, újra és újra az úrasztalához kell járulnunk. A Krisztussal, az élő Igével naponta táplálkozó, vele naponta betöltekező élet tart a bűntől távol és Isten közelében.
-
Turistaszemmel
Tovább olvasom »Az az érzésem, el kell utaznunk ahhoz, hogy fölfedezzük Isten emberekben és az általuk létrehozottakban hagyott lenyomatait. El nem feledem azt a hittanosomat például, aki sokat rótta a győri belvárost, mégsem sikerült visszaemlékeznie arra, hogy ott van a frigyládáról, azaz a szent ládáról mintázott szobor.