Tizenöt ország egyházzenészei találkoztak Izlandon. A kétévenként, mindig másutt sorra kerülő eseményen a vendéglátó ország történetének és egyházzenei életének megismerése a cél. Az idén jelentős szerepet kapott a természeti értékek megismerése, különleges helyek – gejzírek, vízesések, gleccserek és tengerpartok – felkeresése.

Az énekeskönyv mintegy száztíz új dallamából tizenhatot hallhattunk a Zeneakadémián. Az esemény jól példázta az új énekeskönyv szerkesztési törekvéseit: őrizzük meg a reformáció énekörökségét, legyünk nyitottak korunk színvonalas énekei iránt, és gyarapítsuk az énekeskönyvet az európai és a világkeresztyénség legfontosabb énekeivel.

Megújíthatja-e egyházunkat éneklésében, erősítheti-e hitében az új énekeskönyv? Amely gyülekezetekben a szándék nyomán a döntés megszületett, az új énekeskönyveket már kézbe vehették, a kántor és a lelkipásztor megfelelő együtt munkálkodásával pedig a gyülekezet énekismerete bővíthető, fejleszthető.

Krisztus Urunk búcsúbeszédében szólt tanítványainak a Szentlélekről, akit Pártfogóként, Vigasztalóként említett. A Szentlelket 373. dicséretünk „hét ajándékúnak, Isten jobb keze ujjának” nevezi, és fel is sorol néhányat ebből: „Mondatol élő kútfőnek, / Tűznek és lelki kenetnek, / Atyának ígéretinek, / És az igaz szeretetnek.” – A Szentlélek ajándékai – énekversekben