A számtalan ok közül elsőként a helyes önismeretet említeném. – A gyülekezet a Krisztus teste: ő a fő, mi pedig a test tagjai. Mint test megtanít önmagamat minden jelentéktelenségem ellenére komolyan venni és fontosnak tartani, hiszen a test egésze igényli jelenlétemet, szolgálatomat. Aktív résztvevőjévé kell lennem a gyülekezet életének, szolgálatának. Nem hagyhatom cserben az egyház fejét, Jézus Krisztust, sem pedig a tagtársakat.

Bizony, kell lennie legalább egyetlen ünnepnapnak az esztendőben, amikor elmélkedünk azon: mit üzen nekünk Isten a kenyér által. Éppen az által a kenyér által, amelyet a jóléti államokban egyre kevésbé becsülnek, és a korszerű táplálkozás hívei mint tömény szénhidráthordozót első számú közellenségüknek tekintik.