A református hitét a vörös világban is megtartó szatmári községben természetesen még a népköztársaság idején sem lehetett hatalmi szóval megakadályozni a vallás gyakorlását, legfeljebb a párttagsági könyvvel elérhető boldogulásban hívők meggyőzésével, így a gyülekezeti teremben tartott hitoktatáson rendszeresen népes gyereksereg vett részt. A konfirmáció pedig az egész falut megmozgató ünnepélyes alkalomnak számított.