A tiszanagyfalui református gyülekezet ereje abban is rejlik, hogy mindenki megtalálja benne a maga helyét és tennivalóját. Szerteágazó területekről érkeznek az egyházközség tagjai, a maguk tudásával szívesen szolgálnak Istennek és a közösségnek. Andrássy Gergely lelkipásztor nemcsak a lelki, hanem a fizikai megújulást is szívügyének tekinti. Elődei, Zimányi József és Koppányi Gyula alapozták meg azt a lelkiséget és összetartást, amely ma is jellemzi a közösséget.

A közösség jelenléte nem korlátozódik a templom falai közé. A helyi ökumenikus általános iskola és a Máltai Szeretetszolgálat révén részévé váltak a környék életének. Az iskolában rendszeres áhítatokat tartanak, és sok pedagógus, diák, szülő kötődik a református gyülekezethez.

– A fiatalokhoz úgy lehet közel kerülni, ha odafigyelünk rájuk, meghallgatjuk, komolyan vesszük őket és a kérdéseiket. Nem a mi válaszainkat kell rájuk erőltetni, hanem segíteni, vezetni őket, hogy a krisztusi úton megtalálják a saját megoldásaikat – hangsúlyozza a zalai település, Galambok lelkipásztora, Bertók Dániel a gyülekezet történetéről, jelenéről beszámoló riportban.

A kövek újjászületése együtt jár bizonyos szempontból a lelki megújulással, és ez talán a legfontosabb ebben a gyülekezetben. Gyulai Sándor személyes életútja szorosan összefonódik a közösség újjáépülésével. A gyülekezeti tagság számára nem formális kötelesség, hanem életformáló valóság lett – hangsúlyozta a főgondnok.

A gyülekezeti riport a Heves vármegyei község kicsiny, de élő kálvinista közösségét mutatja be, mely nem számokban, hanem jelenlétben méri önmagát. Hűségben, figyelmességben, csendes kitartásban. Az egyházközség – élén Komróczki Sándorné Kádár Margit lelkipásztorral – a hit megtartó és közösségformáló erejében hisz. – Aki itt marad, hűséges. És a hűség sokszor többet ér, mint a létszám – vallják.