Feltehetjük magunknak a kérdést: mi a garancia, és ki vállalhat felelősséget a jövőnkért, az életünkért, a döntéseinkért, hitbeli hűségünkért, az egyház szolgálatáért, a gyülekezetekben folyó munkáért vagy akár a nyári táborokért, azok lelki áldásáért? Jób könyvét olvasva találkozunk a sok szenvedésbe és vitatkozásba belefáradt Jób furcsa, Istent kereső kérésével: „Tedd meg! Vállalj értem kezességet!”

Milyen nagy ajándék, amikor a belső, tartalmi, lelki megújulás együtt járhat a külső, az épületek, az infrastruktúra megújulásával! Még akkor is így van ez, ha tudjuk, hogy a kettő nem feltétlenül függ össze, főként nem következik egymásból. Milyen egyszerű is lenne: a templom felújításával az épület is hirtelen megtelne Igére vágyó gyülekezettel; a gyülekezeti ház tatarozásával egyúttal rögtön megindulna az ifjúsági élet; vagy az új parókia építésével a lelkipásztor igehirdetése is menten megelevenedne.