Minden egyes ember értékes, szerepe van. A látványos és a kevésbé látványos feladatokra, mint például az imádságokra is szükség van. A hitben és a személyiségben való növekedésre azok állnak készen, akik megtalálták helyüket a testben, és teszik, amit tenniük kell. Ha valaki még nem tudja, hol a helye, mi a feladata, akkor imádkozzon Istenhez, hogy ő mutassa meg, mi az ajándéka.

Isten jelen van. Ha még nincsenek is egyértelmű válaszok, ha nincs magyarázat mindenre, ez az egy biztos, és ez elég. Valóban? Elég nekem az Isten jelenléte, az ő közössége? Elég a tudat, hogy akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget? Elég, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál? Vagy nagyon alacsonyra teszi a mércét az, aki beéri „csak” ennyivel?