A veszteség csendje. Ez volt számomra, amikor hamarosan a kórház fehér, üres várótermében ültem egy hideg vaspadon. A műtét előtt, az altatás határmezsgyéjén sikoltást hallottam. A mai napig nem tudom, ki sikoltott – talán egy másik beteg, talán egy nővér, vagy az én lelkem adott hangot annak a fájdalomnak, amit a testem még fel sem fogott.

Lapunk esszépályázatának győztes írása felnőttkategóriában