Elkötelezetten segítünk a háborúból menekülőknek vagy a távoli országokban üldözött keresztyéneknek, és ez helyes, nagyon fontos. De miként viszonyulunk Krisztust követőként a mellettünk élőkhöz, akár a cigányokhoz? Ez nagyobb kérdése lehet a hitünk megélésének, mint az adakozás vagy az imádkozás valakikért. Van-e naprakész személyes válaszunk, életgyakorlatunk?