Húsvét után a csoda, a titok és a tekintély sarkallja arra az apostolokat és minden kor tanítványait, a keresztyénséget, hogy együtt maradjanak. Mert hitünket nem jó egyedül megélni, csakis közösségben ápolható. Hasonló ez ahhoz, mint amikor a huszadik század háborúiban az emberek a bombázások elől az óvóhelyekre menekültek, összegyülekezve, egymást támogatva. Az óvóhelyen nincs gyűlölet, egyéni érdek, ellentét, csak egy cél létezik: a megmenekülés.