Az advent leginkább a jövő emlékezete! Emlékezni, észben tartani a mindent betöltő reményt, hogy Jézus Krisztus vissza fog térni, és az lesz a második advent – üdvösségünk – beteljesedése. Óriási félreértés, hogy a keresztyénség a hagyományokat őrzi, vagy a múltat hordozza a jelenben.

Bár a coming out kifejezés megannyiszor elhangzik a közéletben, talán még nem ismeri mindenki. Jelentése: kiállni a nyilvánosság elé, színt vallani. De nem csak úgy általában és akármivel, itt a homoszexualitásról és más szexuális orientációkról van szó. Amolyan „szex-hitvallást” tenni, ami manapság módfelett divatos és elvárt is. Lényegében: közzétenni valamit, amihez senkinek semmi köze sincs.

Az advent arra is megtanít: a keresztyénség nem a múltba néz, hanem abszolút jövőorientált! Ilyen értelemben a keresztyén hit nem konzervatív, mert nem a megőrzés a feladata, hanem a várakozás közepette hirdetni az eljövendőt. Ettől még őrizzük a megőrzésre méltó dolgokat, leginkább a kijelentést, annak eredeti értelmét és a jó hírt, az evangéliumot, amelyet hirdetnünk kell.