A hitvallás segítség a hitben járó keresztyének számára hittartalmaik megerősítésében, és azok számára is iránymutatás, akik ezáltal élnek a keresztyénség megismerésének lehetőségével. A Hit-vallás azonban Hit-életet eredményez. A tartalmi kifejtéseket azok alkalmazásának kell követnie.

A református megközelítés szerint: az államhatalom Istentől van; a keresztyének elsődleges feladata nem az államforma megváltoztatása, hanem Isten akaratának követése a fennálló keretek között; választási lehetőség esetén pedig olyan berendezkedés támogatása, amely Isten akaratának követése szempontjából az adott körülmények között a legelőnyösebb.

Amikor a Szentírás elénk tárja a jövőt, annak elsődleges célja a jelenben való változás elősegítése. Jézus visszajövetele és az utolsó ítélet némelyekben félelmet kelt, de ha erre van szükség ahhoz, hogy valaki komolyan vegye a bűnt és annak átkát, a megváltást és annak áldását, akkor ez így rendben van.

Amikor arról olvasunk, hogy Jézus feltámadásának ereje hogyan jelent meg a benne hívők életében, azt is megértjük: a kegyelem ereje minden más erőt felülmúl. Ez az erő munkálkodott a tanítványokban, akik egymással civakodó, gyáva, ugyanakkor nagyravágyó emberekből az evangélium egyetértő, bátor és alázatos hirdetőivé lettek. Ugyanez az erő szinte minden lapon megjelenik valakinek az életében.

Az eleve elrendelés nem szimmetrikus, hanem aszimmetrikus isteni döntés. Ez azt jelenti, hogy az életre és a halálra való rendelés nem egyformán aktív ítélet. Egyedül az életre való rendelés nevezhető aktív ítéletnek, hiszen elindít egy cselekménysort, aminek a végén a kárhozat állapotában lévő emberiség egy része üdvösségre jut.

Az első korinthusi levél szerint ,,...a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon...”. A hűséges sáfárkodás alapja a gazda és a gazda akaratának ismerete. Hogyan juthatunk ennek az ismeretnek a birtokába? A Biblia által Isten bemutatkozik nekünk, mint gondviselő, megváltó, ítélő Úr. A hűséges sáfárkodás pedig akkor kezdődik, amikor az ember meghozza a döntést: Istenhez és az ő akaratához szabja életét.

A teremtmények – mind az élettelenek, mind az élők – visszatükrözik Isten egyik-másik tulajdonságát. A Nap, a Hold és a csillagok – a világegyetem élettelen részének képviselőiként – Isten hatalmáról és bölcsességéről tesznek tanúbizonyságot – olvasható Hit-Vallás rovatunk újabb írásában.

A vallási vezetők diadalának és Pilátus megnyugvásának csendje az óemberi, önző természet bizonyítékai. A tanítványok összetörtségének csendje részben szintén óemberi, önző szempontokra vezethető vissza, de újemberi, a szeretetgyakorlásra utaló jelek is tetten érhetőek benne. A békesség és a várakozás csendje az újemberi természet velejárói.

Nem csak mi mondjuk a Bibliáról, hogy Istentől származó kijelentés, maga a Biblia is így nyilatkozik önmagáról. A vonatkozó igeversek közül most csupán azt a kettőt vesszük górcső alá, amelyek az Istentől való származás megvallása mellett a hogyan kérdésére is választ adnak, más szóval bemutatják a bibliai iratok előállásának általános forgatókönyvét.