„Úgy tűnt bölcsnek és természetszerűnek, ha nem kockáztatunk, nem teszünk ki sem gyülekezeti tagokat, sem lelkipásztorokat, sem közlekedőket annak a veszélynek, hogy megfertőződhetnek. Nyomatékkal, felelősséggel kérjük a helyi közösségeket és vezetőiket, a lelkészeket, a presbitereket, hogy szívleljék meg. Kérünk mindenkit, hogy módja, lehetősége szerint tartson házi istentiszteleteket, vagy kapcsolódjon be az online közvetítésekbe – a reformatus.hu oldalon vannak istentiszteletek, áhítatok, élő közvetítések is, és a magyar köztelevízió is elhatározta, hogy gyarapítani fogja az általuk sugárzott istentiszteletek számát. Rendkívül szokatlan ilyen módon istentiszteletet tartani, de a családi magányos fohászkodásnak, imádkozásnak, elmélyülésnek ugyanolyan ereje van, mint a közösséginek.

Mindenféle módon lehet kapcsolatot tartani: az egyéni látogatás nem tilos – buzdítom a lelkipásztorokat, hogy a megfelelő higiéniai körülmények betartásával keressék meg az elesetteket, a magányosokat. Buzdítjuk a fiatalokat, hogy akár a gyülekezet, akár a helyi önkormányzat szervezésében segítsenek az időseknek a bevásárlásban, a gyógyszerek beszerzésében, a kapcsolattartásban. Az idősebb gyülekezeti tagoktól a Bethesda Kórház – közvetítőkön keresztül – maszkok varrását kéri. Erre egyre több szükség lesz. Megfelelő feltételekkel ezt otthon is el tudják végezni. A legfontosabb mégis minden napon, minden órán áhítatra, imádságra egybegyülekezni. Például úgy, hogy lajstromot készítünk: imádságban fölsoroljuk azoknak a neveit, akikért könyörgünk. Imádkozzunk azokért is, akiket nem ismerünk: a betegekért és leginkább az orvosokért, azokért a szakemberekért, akik most a katasztrófa elhárításán fáradoznak.