... az úr – hirdette címlapján az egyik képes újság a napokban. Nem, ne adjuk át magunkat a vírus uralmának! Legyünk óvatosak, de az az úr az életünkben, aminek vagy akinek átadjuk a hatalmat. A belváros bulinegyedében most elhalt a máskor harsogó jókedv, szüntelen nyüzsgés, szórakozás. Nincsenek az utcákon lődörgő turistacsoportok, hajnalig tartó, részeg üvöltözés, őrjöngés és zajongás, nem törődve a helyben lakók életével. A korlátlan szórakozás és élvezet helyszínére a csöndes riadtság, visszahúzódás és bezárkózás költözött.

A láthatatlan kísértet a szabályozás és korlátozás fegyelmét telepítette ide is, és egy csapásra rendet teremtett. Mert akik nem veszik komolyan a kérést, figyelmeztetést, hogy maradjanak otthon, azok nemcsak a saját egészségüket kockáztatják, hanem mások életét is. De nehéz az új helyzetet elfogadni, hogy semmi nem úgy működik már, mint napokkal, hetekkel ezelőtt. Nehéz önfegyelmet gyakorolni, belsővé tenni a kívülről kapott szabályokat. A törvény az úr.

A külső csend adott. De aki eddig zakatolt, pörgött, az nem tud egyik napról a másikra hirtelen leállni, elcsöndesedni, belátni évtizedek hamis eszményét, hogy a legfőbb érték a mozgás, utazás szabadsága, a pillanat élménye, a most gyönyöre, a jelen mámora lenne. Azt sem, hogy a legfőbb cél nem a pénz, amellyel megszerezhető az extázis, nem is a társaság, amely megszabadít önmagunk kínzó ürességétől. A szívünkbe kellene a csend, hogy imádkozni tudjunk. De ehhez idő kell. Végre föltenni olyan kérdéseket: miben hiszek én igazán? Van-e reménységem? Mi a célom, ha túl leszünk a karantén-léten? S ha eddig tartott az életem? Mi lesz a halál után? Milyen az Isten? Ítél vagy próbál? Vagy az majdnem ugyanaz? Mikor könyörül meg rajtam és az emberiségen?

A vírus is olyan, mint a bűn: nem válogat, mindenki egyformán veszélyeztetett. Bárki hordozhatja, fertőzhet és megfertőződhet. Radnóti Miklós versének címadó sora szól bele a csendünkbe: „Járkálj csak, halálraítélt”. Mindnyájan halálraítéltek vagyunk, nincs különbség. Mindnyájan meghalunk, ki most, ki később. Nincs kivételezés hívő és hitetlen, igaz és hamis ember között. Pál azt írja: „Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent.” (Róm 3,10-11)

A veszélyhelyzet mindent felülír: egyéni érdekeket, terveket, kívánságokat. Felülírja a szabadságjogokat, mert az élet védelme az első. Isten ajándéka az élet. Ő az Úr, Ő parancsolja, hogy élj!

Engedelmeskedünk-e törvényének és Krisztusban megjelent uralmának, hogy könyörülhessen rajtunk?