Iskoláskorú gyerekek szüleiként a háztartásunk az elmúlt hetekben nagy változásokon ment át. A nappali tanodára, a konyha pedig kifőzdére kezd hasonlítani. Gyermekeinkkel együtt tanuljuk az újabb és újabb digitális rendszerek használatát, és sok tízezer sorstársunkkal együtt lépésről lépésre egyre kompetensebbek leszünk. Ezenkívül van még egy olyan terület, ahol számít az évek meg a rutin. Ez pedig a főzés tudománya.

Nagyanyám kislány korában látta az ő anyját, nagyanyját a konyhában sürgölődni mindennap. Négyévesen megkapta a csirkenyakat, hogy ő „főzzön” a macskáknak, és elemi iskolás korára már kétfogásos menüt tudott készíteni, amelyet testvérével együtt vittek ki a mezőre az arató szülőknek. Élete végéig, több mint nyolc évtizeden át főzött majdnem mindennap. Több százszor készített tyúkhúslevest, sütött békebeli meggyeslepényt még az ő nagymamájának receptje alapján. Generációk adták át a főzés praktikáit, és az évtizedek alatt olyan rutinra tett szert, hogy bár nem használt mérleget, mégis tökéletes volt a végeredmény. Évtizedekig jártunk hozzá minden vasárnap délben jót enni és együtt lenni.

A szüleim generációja már nem tudott ennyit a konyhában „gyakorolni”, hiszen a kétkeresős családmodell és a városi életforma elhozta a menzák és a kulcsos gyerekek idejét. Nem jutott annyi figyelem a főzésre. Hol sikerült a gyerekek szája íze szerint főzni, hol nem. Eltűnt az a rutin, hogy mindig jól sikerüljön az étel. Édesanyám nagymama korára jutott el oda, hogy az unokái a legjobb szakács díjjal ajándékozták meg karácsonykor.

És most jövünk mi. Karanténban három serdülő fiúval, akik a legnagyobb ételkritikusok, és folyamatosan éhesek. A saját munkánk és a tanodai funkció fenntartása mellett mintegy háttérprogramként fut a napi főzés. Ha hibázunk, annak a kutyánk és három tyúkunk látja hasznát. A digitális kompetencia mellett a főzés készsége is napról napra, ebédről ebédre fejlődik, de még messze van a százszázalékos elégedettségtől. Ennek az időszaknak egyik hozadéka lehet az, amit egyik fiunk így fogalmazott meg: „Anya, jó lenne, ha kiválasztanál egy sütit, amit sokszor sütsz és begyakorolsz, hogy mire majd az unokáid jönnek, már profi legyél.”