A böjt nem csupán lemondás, hanem egyben találkozás is. „…ne zárkózz el testvéred elől” (Ézs 58,7b), ha valóban böjtölni akarsz! Másképpen szólva ne légy görcsös, ne ragaszkodj annyira a magad igazához. „Nyitnikék”, mondják a madarak ilyenkor, tavasszal. Velük együtt mondd te is: nyitnikék, nyisd meg a szívedet Isten és az emberek előtt. Mostanában az érintkezés materiális értelemben nem ajánlott, de spirituálisan annál inkább. Azonban az igazi nyitás csak akkor lehetséges, ha Krisztus, az élő Isten Fia megajándékoz minket a maga nyitottságával, nagylelkűségével.

A böjt a hiányainkkal való szembesülésre biztat, valamint arra, hogy ne zárkózzunk el a testvérünk elől. Létünk egy darabja mindig a másiknál van elrejtve. Bizonyára ezért fájhat nekünk annyira minden szeretetlenség, elutasítás, bántás, gyász. Ha a szeretet cserekereskedelme működésbe lép, akkor mindnyájan megkaphatjuk hiányzó részünket, a másiknál elrejtett darabkát. A Názáreti Jézus azért jött, hogy kinek-kinek odaajándékozza lénye hiányzó elemét. Ezért gyűjtött tanítványokat maga köré, ezért ajánlotta fel a samáriai asszonynak az örök élet vizét, ezért tért be a vámszedők otthonába, hogy együtt vacsorázzon velük.

Egy történet szerint a pokolban és a mennyországban is hosszú, terített asztal mellett ülnek a megboldogult lelkek. A finom étkek fogyasztására igen hosszú villák vannak a kezükhöz kötve. A pokolbéli lelkek mindent megtesznek azért, hogy a furcsa evőeszközökkel szájukhoz emeljék a falatot, de sehogyan sem boldogulnak, mind éhen maradnak.

A mennyben viszont a hosszú villákkal mindenki a szemben ülő társát eteti, így senki nem marad éhes. Isten országának már itt és most polgára lehet az, aki böjtölve sem zárkózik el a testvére elől, mert mindenkor Krisztus kenyeréből vehet és ehet az élet asztalánál. „Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!” (Ézs 58,7)