Az elmúlt hetek szárazságában a fák erőlködve próbáltak zöldülni kertünkben, a kihajtott friss levelek szomorkásan üldögéltek az ágakon, a máskor hatalmas, dús orgonavirágok alig nyíltak ki, máris megjelent rajtuk a „rozsda”, mintha a szokásos nedvdús, harmatos tavaszt valaki szóval tartotta volna útközben. A nagy hordók, amelyekben az esővizet szoktuk gyűjteni, üresen tátogatták a szájukat, fel kellett szerelnünk a locsolótömlőt, így adni inni a virágoknak és a kisebb bokroknak.

Aztán nagy sokára megérkezett az eső, de szinte csak a port verte fel. Megpróbálkozott még egy-két kisebb rohammal, de a szomjúság alig enyhült, a nagy megkönnyebbülés továbbra sem jött el. Megbolondult az időjárás, mondogatjuk már sok éve, utalva a klímaváltozásra, a környezetszennyezés hatásaira, az ember önző, pusztító viselkedésére a természetben.