Isten az égő csipkebokornál megígérte Mózesnek, hogy vele lesz és vele is marad mindörökké. „Vagyok, aki vagyok”, vagy merészebb fordítás szerint: leszek, aki leszek. Néhai tudós professzorom, Pákozdi László Márton így fordította az Úr szavát: „Én történni fogok.” Farkas József lelkipásztor is így magyarázta a legfőbb jó, az Örökkévaló létezésének titkát: „Az Isten történik, lénye és léte nem statikus, hanem dinamikus valóság.”

Eszerint nem rajta kívül történnek a dolgok, nem is általa, mert a történetnek ő is részese – erről szól a Názáreti Jézus élete. Ha mi hűtlenek voltunk is, ő hű maradt és marad, nem vonul ki a világból, hanem hűségesen részt vesz az életünkben, osztozik a bánatunkban és az örömünkben, egész történetünkben.

Többnyire úgy gondoljuk, a nehézségeinket annak köszönhetjük, hogy levette rólunk a kezét, holott ő is benne van a történetben. A mostani karanténban is jelen van: az óvintézkedésekben, a gyógyítók erőfeszítéseiben, az összefogásban, az idősebb betegek szenvedésében, netán halálában, a gondokban, a családok viharaiban és békés hétköznapjaiban, az aggodalomban a mindennapi kenyérért, az online térben elhangzó biztató szavakban, versekben, dalokban, az ég felé emelt karokban, az önkéntes szolgálatokban, egyszóval a túlélésért folytatott harcokban.

Jelen van a csendben, a magányban, minden fohászban, az áhítatokban és imádságokban, mélységekben és magasságokban. Mindenütt jelen van, ahol a mi történetünk zajlik, márpedig mindig jelen lenni, jóban és rosszban együtt lenni annyit jelent, mint hűségesnek maradni. „Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad…” (2Tim 2,13) A nehézségek idején mi könnyen leszünk hűtlenné, miként Jézus tanítványai, akik szétszéledtek félelmükben. Azonban vannak, akik kitartanak, mindhalálig hűségesek maradnak.

Minden hűség alapja Isten Lelke, aki mélyen a szívünkbe költözik. Isten hűsége ragaszkodás az Ábrahámmal kötött szövetséghez, amely valójában az egész embervilágra nézve érvényes. „Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel.” (1Móz 17,7) Igazán a Názáreti Jézusban vált tetten érhetővé az a szövetség, amely Isten örökkévaló hűségére épül.

Jézus és az Atya bensőséges kapcsolata a mindhalálig tartó hűség foglalata, amely tragikus módon, a kereszten teljesedett ki igazán. Akinek szíve mélyén ez a hűséges Lélek lakik, az ugyancsak hű maradhat mindhalálig. Isten hűsége változhatatlan, örökkévaló hűség, amelyet senki és semmi nem változtathat hűtlenséggé. Ha a kiapadhatatlan forrásból, Isten hűségéből merítünk, könnyebb lesz hűségesnek maradni magunkhoz, egymáshoz és a mi Urunkhoz.

Pünkösd a hűség Lelkének kiáradása, Isten nagylelkűségének, örökkévaló hűségének az ünnepe. Isten hűségét megízlelve mi is hűségesek lehetünk, de „ha hűtlenek vagyunk is, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja”.