A pünkösdi történet, a Szentháromság Isten harmadik személyének, a Léleknek az eljövetele ma sokak számára érthetetlen. Vélhetően azért, mert az ésszerűség mai fogalma azt feltételezi, hogy csak az racionális, ami az embertől indul ki. Ő az, aki megismeri a világot, amelyben élnie adatik, ő a végső viszonyítási pont.

Ebben az összefüggésben még az is ésszerűnek tűnhet, ha az ember kutatja, vizsgálja a valóságnak nevezett valami végső összefüggéseit, s átfogó magyarázatot keresve eljut addig a feltételezésig, hogy Isten – mint a létező mögötti végső szellemi jelenlét valósága – racionálisan nem zárható ki.

A filozófiai gondolkodás történetének van egy határozott vonulata, amely az ember felől közelíti meg a Isten-kérdést. Ebben az esetben Isten valósága úgy jelenik meg, mint a vizsgálat tárgya: az ember az alany, aki cselekszik, vizsgálódik, s a tárgy Isten, akit az alany kutat. Az ember akar ismereteket szerezni Istenről.