Máté evangéliuma 12. részében Jézusnak több gyógyításáról olvashatunk. Előtte tanításairól számol be az evangélista, többek közt a hegyi beszédről. Jézus azonban sokkal több mint nagy tanító, szavait isteni erejének megmutatása pecsételi meg. A körülmények nem voltak igazán jók a gyógyításra. Az ellenségei eleve provokálni akarták, hogy szombaton gyógyítson, hogy majd azzal vádolhassák, nem tartja meg a törvényt.

A farizeusok egyenesen azzal gyanúsítják, hogy ördögi erőkkel játszik össze. Igazi orvoshoz illően Jézus nem törődik az akadályokkal, csak azt nézi, hogy beteg ember áll előtte, akinek segítségre van szüksége. Betegségét pontosan nem tudjuk, talán vele született kór vagy az akkor gyakori lepra miatt sorvadt le a keze, mindenesetre a gyógyulása látványos volt. A beteg kéz olyan lett, mint az egészséges.

Manapság sokan vannak, akik valamilyen rekordot akarnak elérni, saját maguknak készített hajóval vagy szekérrel indulnak útnak, ha valami útközben elromlik, meg tudják javítani. Hasonlóképpen a mi mennyei Atyánk a teremtőnk, ismeri testünket már megszületésünk előtt, számon tart minden életet, azt is tudja, mi az, ami sérülékeny. Ahogy a világ kezdetén szavára – „legyen” – jött létre minden, Jézus szavának ma is teremtő, gyógyító ereje van. Az evangélista az akkori emberek nyelvezetével így írta le az első gyógyítást: „Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta, és az újra olyan egészséges lett, mint a másik.” (Mt 12,13)

Ma az egész világot próbára tevő vírusjárvány ráirányítja figyelmünket, hogy milyen sérülékenyek vagyunk. Ne felejtsük el, hogy a mi mennyei atyánk a karanténban is számon tart minket! Bátran mondhatjuk ma is: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”