Sokszor érezzük a határainkat, Uram, mert emberek vagyunk. Bár szeretnénk, ha sosem fáradnánk el a szolgálatban, sosem venne erőt rajtunk a csüggedés, sajnos ez nem így van. És ilyenkor jön egy-egy híradás azokról a testvérekről, akik életüket kockáztatva indulnak újra és újra a templomokba a világ számos pontján. Azokról, akik az apostoli időkből ismert elszántsággal, még az életüket sem tartva elég drágának járnak a te utadon. Hol van a mi küzdelmünk az övékhez képest? Hol vannak a mi áldozataink az övékhez képest? Urunk, rázz fel minket az olcsó csüggedésekből, hogy soha ne rendüljön meg hitünk abban, hogy nem hiábavaló a mi fáradozásunk a te ügyedért! És sokat szenvedő testvéreink példája munkálja bennünk a cselekvést itt, ahol nem is olyan nagy áldozat keresztyénnek lenni!

Ámen.