A jelenlegi szabályozás szerint augusztus 15. után tartható ötszáz főnél nagyobb rendezvény, már készülnek a szervezők. Hogyan készül a Közös Pont?

Négy fesztiválra terveztünk elmenni idén, az EFOTT és az Ördögkatlan augusztus 15. előtt lett volna. A SZIN és a Strand eredetileg is nyár végi rendezvény, viszont az EFOTT-ot elhalasztották augusztus végére, az Ördögkatlant pedig októberre.

A kilencven önkéntesünk kétharmada vállalta, hogy a jelenlegi körülmények között is szeretne részt venni a munkában, egyharmaduk minden óvintézkedés ellenére mégsem tart velünk. Így végül az EFOTT-ot le kellett mondanunk. A másik három fesztiválon viszont – most úgy tűnik – az önkénteseink nagy részével ott tudunk lenni.

Mit szólnak azokhoz, akik végül nem mernek önökkel tartani?

Nem lepődtünk meg. Normális reakciónak tartjuk, hogy a járványveszély árnyékában van, aki visszalép. Sőt, talán senki nem lepődik meg, ha azt mondom, rizikó továbbra is van. Ha bármelyik rendezvény esetén extra kockázat merül fel, akár még teljesen is lemondhatjuk a részvételt.

Fizikailag, lelkileg máshogyan készülnek az idei fesztiválokra?

Természetesen igen. Lelkileg a távolból is gyorsabban tudtunk cselekedni, kilenc lelkészünk és papunk van a szolgálók közt, akiket online áhítatok írására kértünk, és a lehetőségeink szerint utánuk mentünk, érdeklődtünk felőlük. A fizikai értelemben vett előkészületek még várnak ránk, de igyekszünk eleget tenni például annak, hogy higiénikus szállásokat találjunk az önkénteseinknek.

A koronavírus-járvány mindannyiunkat érintett, és más-más mértékben, de megterhelt. Készülnek az ilyen témájú beszélgetésekre?

Igen. Legközelebb július végén tartunk képzést az önkénteseknek, ahol a vírus által okozott veszteségélmények és traumák lehetséges hatásának kezelésére fogjuk felkészíteni őket. Nyilvánvalóan mindenki megsínylette a bezártságot. Alapvetően a család, a közösségek, de a munka hiánya miatt is. Olyan fesztiválozókkal is találkozunk, akik önmaguk vagy hozzátartozóik betegsége miatt szorongani kezdtek, netalán halálközeli élményben volt részük. Komolyan kell vennünk ezeket a lehetőségeket, a saját traumáink feldolgozása miatt is. Ehhez mentálhigiénés szakembereket hívunk segítségül, akik úgy fognak nekünk előadást tartani, hogy közben a személyes érintettségeinket is feltárhatjuk majd.

Önök, akik végül vállalják, hogy elmennek a fesztiválokra, miért teszik?

Tudjuk, hogy nem veszélytelen, és van bennünk félelem. Baj is lenne, ha nem lenne! De egyrészt Jézus azt kérte, hogy „menjetek el”, ez még mindig érvényes. Másrészt merjük hinni, hogy a Szentlélek az, aki „az erő, a szeretet és a józanság” hangjával kéri, hogy minden rendelkezésünkre álló tudást vegyünk figyelembe, amikor folytatjuk. E szerint most szabad tervezni, szabad folytatni. Amíg van lehetőségünk teljesíteni azt, amire indíttatást kaptunk, kötelességünknek tekintjük, és örömmel tesszük.