Barátom, aki felesége hatására kezdett ismerkedni a hittel, meglátogatott, és boldogan újságolta felfedezését: „Még három dolgot kell helyre tennem az életemben, és akkor rendben leszek. Egyrészt a feleségemmel néha még dühösen veszekszem, ezt le kell győznöm magamban. Azután a nevelt fiam szemtelenségét sem tudom türelemmel elviselni. Meg néha elkáromkodom magam a munkahelyemen. Ha ezen a három dolgon változtatni tudok, minden rendben lesz.” „Gratulálok – mondtam neki –, lesz a három helyett hat…”

Megrökönyödve nézett rám. Még nem értette, hogy a bűneinkkel mi nem tudunk leszámolni. Azért kellett Jézusnak eljönnie, hogy ő mindet magára vegye.

Ma már a barátom is érti, hogy ha a bűneink megoldását keressük, nem kerülhetjük meg Jézus keresztjét. Érti a telket vásárló emberről szóló példát is: igaz, hogy nagy kövek voltak a földterületen, de így olcsóbban megvehette, a köveket pedig elhordatta.

Amikor ásni kezdett, egyre-másra kis kövekbe ütközött az ásója. Hívta barátait, és közösen két ásónyomnyi mélyen az egész területet felásták. Egész halom kis kövecske került ki a földből. Úgy gondolta, most már hozzákezdhet az igazi munkának. Amikor azonban gyümölcsfákat szeretett volna ültetni és mélyebbre ásott, koppant az ásója: kiderült, hogy az egész kert alatt egy szikla húzódott.

Ezt kellett a barátomnak is megértenie: ő látott a felszínen három méretes „sziklatömböt”, amelyeket szeretett volna eltávolítani. Ám még ha sikerült volna is, újabb akadályokkal találkozott volna. Mindnyájan birkózunk rossz szokásokkal, beidegződésekkel, nevükön nevezve: bűnökkel. Egy-egy kisebb győzelmet követően azonban rövidesen rájövünk, hogy nem sikerült teljesen megoldani a kérdést, mert a gyökerük mélyebbre nyúlik. Megromlott természetünk hatalmas sziklatömb. Halálunkig sem bírunk el vele.

De nem is kell erőlködnünk: éppen ezért jött Jézus! Az örömhír karácsony éjszakáján felhangzott: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő / Megváltó, Megmentő, Szabadító, Megtartó / született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,10–11)

A két megoldhatatlan problémánkat egyedül Jézus tudja orvosolni. Az egyik a „bűnbatyunk”, amellyel születünk: akkor még egy bűn sincs benne, de növekedve, naponta akarva-akaratlanul hibát hibára halmozva rengeteg gyűlik össze. Erre csak a bocsánat a megoldás. A másik a megromlott természetünk, amely halálunkig javíthatatlan. Erre is Jézus az egyetlen megoldás, mert ha őt befogadjuk, új természetet hoz az életünkbe. A régi és az új harca végigkíséri a hívő ember életét, de ha Jézusban maradunk, az új erősebb.