Az embernek illik megismernie önmagát. Erről szóltak már a régi bölcsek, de Kálvin is azzal kezdi fő művét, az Institutiót, hogy legfőbb feladatunk Isten és önmagunk megismerése. Tehát nem csak az a kérdés, hogy miként ismerhetjük meg Istent, önmagunk megismerése sem éppen könnyű feladat. Sőt, úgy tűnik, az önmegismerés folyamatának soha sincs vége. Ki az, aki azt mondhatná, hogy tökéletesen ismeri önmagát? Persze, nem mindegy, hogy az önmegismerés eléggé rögös útján meddig jutunk.

De miért olyan problematikus terület ez? A megismerés két pólust feltételez. Egyik oldalon ott van az, aki megismer. Az alany. A szubjektum. A másik oldalon áll a tárgy, amit az alany megismer. Tiszta képlet, mert az, aki megismer, külön áll attól, amit meg akar ismerni.