Régóta vitatkoznak rajta tudósok és filozófusok, hogy hol van a lélek helye, már az emberiség hajnalától kezdve foglalkoztat bennünket, hogy a fizikai test halála után mi marad meg belőlünk, lelki formában, „lelki testben” miként létezünk tovább. Voltak, akik a lelket minden élőlénybe kihelyezték, mások „az anyag lelkét” keresték, vagy arra is kísérletet tettek, hogy „megmérjék” a lélek súlyát. A klasszikus Czuczor–Fogarasi szótár a lelket a „lehelet” szóval rokonította, hasonlóan a bibliai antropológiai felfogáshoz „az élet leheletéről”. Az egyik, értelmező szótári jelentése szerint az érzékelés, emlékezés, képzelet, gondolkodás, értelem, akarat jelenségeinek összefüggő, a központi idegrendszer folyamatain alapuló egésze. A nyelvtudomány különválasztja a lelket és szellemet, de a teológiai filozófia is úgy véli, hogy a test és szellem között a lélek teremt kapcsolatot.