Amikor az életemet átadtam az Úrnak, kettős feladat várt rám: munkálkodni Jézusért, és bizonyságot tenni róla. Bátran és örömmel mondtam el megtérésemet mindenkinek, elsősorban a hozzám közel állóknak. E bizonyságtételek a környezetem figyelmét magamra és viselkedésemre irányították. Nem szégyelltem bizonyságot tenni az én Megváltó Krisztusomról. Nem prédikálni akartam, sem hosszú beszédeket tartani, ezt az Úr nem is kívánta tőlem. De az akkori otthonomban, a komáromi Timóteus árvaházban elmondtam, mit tett velem az Úr. Ekkor tizenhat éves voltam.

Hívogatni kezdtem árvatársaimat a nem kötelező összejövetelekre. Sokszor személyes beszélgetésekkel sikerült megnyerni a velem egykorú fiatalokat. Gyakran hívtam fel figyelmüket a bibliaórákra, az egyéni lelki beszélgetésekre, és együtt mentünk az összejövetelekre. Néhány társamat sikerült is Jézushoz vezetni – ez volt számomra akkor a legnagyobb öröm.

Ennek eredményeként őszinte barátságok, lelki kapcsolatok jöttek létre. Előfordult néhányszor az is, hogy hiába fáradoztam, még barátságtalan szavakkal is illettek társaim, de nem csüggedtem el. Úgy gondoltam, hogy ha csak egy lélek megtér, az kárpótol mindenért.

Megtapasztaltam, hogy ha vallást teszek az én Megváltó Uramról, és őérte munkálkodom, akkor boldog lesz az életem, dicsőségesebb lesz Megváltóm, és teljes szívvel tudom énekelni: „Övé a szívem és az éltem, /Csak őt szolgálom úntalan, / Hisz lelkemet csak ő menté meg, / Dicső királyom, Uram! / Mindenki lássa meg!” (Hallelujah! 36:4)

Visszapillantva az elmúlt éveimre, a Szentlélek munkája nyomán eszembe jutottak rendezetlen dolgok az életemből. A korábban megbántottaknak őszintén be kellett vallanom bűnömet, és bocsánatukat kellett kérnem. Nem tudtam halogatni, azonnal cselekednem kellett, csak így lett nyugalmam, békességem. Csak Jézus Krisztus tud bűnös múltunktól megtisztítani, és régi terheinktől megszabadítani.

Lelki épülésünk érdekében alakítsuk ki a bibliaolvasás rendjét. Legjobb, ha kora reggel ezzel kezdjük a napot. Mindig kérjük Isten Szentlelkét, hogy nyissa meg előttünk az Igét, hogy megérthessük és életünkre alkalmazhassuk. Semmiféle evangéliumi könyv nem pótolhatja a Bibliát. Az Ige így szól erről: „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” (Zsolt 119,105) Majd ezután mi is dicsekedhetünk együtt a zsoltáríróval: „Úgy örülök beszédednek, mint aki nagy zsákmányra talál.” (Zsolt 119,162) Imádkozva olvassuk a Bibliát! Tegyük ezt szívünkből, és Isten Igéje megmutatja, miért kell imádkoznunk.