Mi az első templomos emléke?

Karácsony, szenteste volt, hat-hét éves lehettem. Szüleimmel érkeztem az arácsi református templomba, az ünnepi istentiszteletre. Édesapám kezét fogva léptem be a templomba, és meg voltam szeppenve. Akkor találkoztam először azzal a különleges csöndességgel, amelyet azóta is mindig olyan jó megélni.

Miért vállalta a gondnoki tisztséget, mit jelent önnek a balatonarácsi gyülekezet gondnokának lenni?

Ha az ember elkötelezett Isten ügye iránt, és szeretne a gyülekezet érdekében tevékenykedni, akkor ilyen felkérésre – amely persze nem kis büszkeséggel tölti el – nem mondhat nemet. Először gyülekezeti tagként, majd presbiterként volt lehetőségem megismerni és együtt dolgozni esperes-lelkészünkkel, Császár Attilával. Általa a mi templomunkban csak olyan igehirdetés hangzik el, amely nem múlik el következmények nélkül az életünkben.

Olyan igehirdetések ezek, amelyek nyomán az élet megváltozhat, a hívek fel tudnak töltekezni. Biztos voltam benne, hogy szeretném őt támogatni tervei, elképzelései megvalósításában. Nem vagyok híján a munkabírásnak, a kitartásnak, így fel sem merült, hogy ne vállaljam. Azt is megtapasztaltam, hogy a mi gyülekeztünk nagyszerű közösség. A mögöttem hagyott évek tükrében azt mondhatom, hogy jó itt gondnokként tenni a gyülekezetért. Az emberi szóra, amely szerintem a legjobban hiányzik a hétköznapokból, és a figyelemre mindig számíthatnak a hozzám fordulók.

Tudja kamatoztatni világi hivatását a gyülekezetben?

Építészként kivitelezéssel foglalkozom. Szeretem a hivatásomat. Balatonarácsi egyházközségünk egy csokornyi ingatlannal rendelkezik, és ebből a csokorból mindig van egy-két szál „virág”, amely felújításra, állagmegóvásra szorul. Természetesen ezekben a munkákban mindig lehet rám számítani.

Van olyan igeszakasz a Bibliában, amely jellemzi önt, vagy a mottójának tartja?

„Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők…” (Zsolt 127,1) Ehhez a választott igeszakaszhoz szeretném hozzáfűzni, hogy amit építünk, alkotunk, az elégedettséggel tölt el, és ha jól csináltuk, gyönyörködtet. De nem elegendő a jó terv, a jó anyag, az elhivatottság, a Teremtőre is szükség van.

Jézus egyértelművé tette, hogy minek van elsőbbsége. Fontos az a törekvésünk, hogy életünket arra használjuk, amire Isten adta. Képviseljük az igazságot a hazugsággal szemben, mutassunk együttérzést a közömbösséggel szemben, és helyezzük Jézust a középpontba önmagunkkal szemben. Ebben az esetben nem marad el a segítő kegyelem, amelyet csak el kell fogadnunk.

Mi a hobbija, hogyan kapcsol ki?

Fiatalabb koromban azt mondtam, hogy a munkám a hobbim is. Ma inkább úgy fogalmaznék, hogy az olvasás mellett a fotózás és a futball, de ha már szóba került, szeretném elmondani, hogy ismerem a kikapcsolódás legcsodálatosabb módját, amikor három fiúunokámmal tudok együtt lenni. Fáradságos, de leírhatatlan boldogság