A járványos „hadihelyzet” miatt valószínűleg a neves, közmegbecsülésnek örvendő néprajztudós szerző saját kiadásában, de legalábbis kiadónév megjelölése nélkül jelent meg a közelmúltban Lábadi Károly újabb, ismét „hazanéző” remeke. Ezúttal a horvátországi Eszék-Baranya megyében, Eszéktől, a szerző és felesége korábbi lakó és „magyarságszolgálati” helyétől harminchat, a magyar határtól pedig mindössze tíz kilométerre fekvő Vörösmart községről. Közigazgatásilag Hercegszőlőshöz tartozik a település, vagyis a Hercegszőlősi Kánonok bölcsőhelyéhez, reformációnk egyik döntő fontosságú helyszínéhez.

Az 1950-es születésű, 1991-ben ugyan Magyarországra költözött, de feleségével és tudóstársával, Lábadiné Kedves Klárával együtt anyaországi lakosként is nem mindennapi szakmai és magánemberi hűségű drávaszögi etnográfusnak, illetve mindkettejüknek számos könyvéről írtam már, többnyire a Reformátusok Lapja hasábjain, tekintettel kötődéseik, munkásságuk megszámlálhatatlan református vonatkozására. Lábadi Károly egyik, nagyon becsülendő profilja a település-krónika. Írt többek között Laskóról, Kopácsról, Várdarócról, szülőhelyéről, Bácsgyulafalváról, Sepséről, Kiskőszegről, Batináról és Bellyéről, némelyikről több ízben is.