A türelem és a kegyelem kézen fogva járnak egymással. Isten azért kegyelmes, mert türelmes, és azért türelmes, mert kegyelmes. Szép példája ennek, amikor a házasságtörő nő vádlói előtt Jézus ír a földre, és türelmesen megvárja, amíg eldobják a köveket, mivel ők sem bűntelenek. Ő türelmes a vétkes asszonnyal és a vádlóival egyaránt. A tékozló fiú apja is türelmesen várja haza elkóborolt fiát. A Biblia tanúsága szerint türelmes Istenünk van, és Jézus az Úr türelmének szenvedélyes tanúságtevője. A kereszt és a feltámadás ugyancsak az isteni türelemről szólnak.

A mi tragédiánk az, hogy türelmetlenek vagyunk egymással, önmagunkkal és Istennel szemben. Máté evangéliumában van egy példázat a türelemről illetve a türelmetlenségről. A király számadást tart, és kiderül, hogy tartoznak neki tízezer talentummal. Hívatja az adósát, aki leborul előtte, és haladékért könyörög, ő pedig elengedi minden adósságát. Később ez az ember találkozik egy ismerősével, aki száz dénárral tartozik neki, fojtogatni kezdi, és követeli rajta a pénzt. Vele türelmes volt a király, elengedte a tartozását, de ő a másikkal szemben türelmetlen és kegyetlen volt. Mielőtt elítélnénk ezt az embert, nézzünk magunkba, és meglátjuk, hogy mi is hasonlók vagyunk: az Istentől kapott türelmet és kegyelmet sokszor mi sem tudjuk továbbadni.

Elnéztem, ahogy gyermekeink az unokáinkról gondoskodnak, hogy milyen nagy türelemmel és szeretettel gondozzák őket. Amikor magukhoz ölelik Nimródot, Johannest, Ráhelt és Lujzit, azt gondolom, hogy minket is így ölel magához az Isten. Mert velünk is türelmes, csak mi erről gyakran megfeledkezünk. A türelem szóban benne foglaltatik a ’tűrni’ szócska is. Csak az lehet türelmes, aki képes tűrni, eltűrni valamit vagy valakit, elviselni a nehézségeket, a neki adatott keresztet. A türelem nem tétlen lemondás, üres várakozás, hanem belesimulás Isten akaratába, elszánt kitartás.

A türelem a lélek gyümölcse, tehát isteni ajándék. „...az ember magot vet a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.” (Mk 4,26–28) „Ez a magától: ez a Kegyelem.” (Reményik Sándor) Jó lenne megértenünk: a mi dolgunk csak a magvetés, „a növekedést az Úr adja”.

Amikor új otthonunkba költöztünk, fákkal, bokrokkal, virágokkal népesítettük be a kertünket. Azóta nagyra nőttek ezek a növények, pedig mi csak öntöztük őket. Gyakran gyönyörködöm bennük, így a borostyánban is, amely új meg új hajtásokat hoz, egyik levelet a másik után. Az is igaz, hogy a türelem rózsát terem, mert a rózsáink is egyre nőnek, illatoznak, és új hajtásokat hoznak. Jó lenne megtanulni tőlük: csak a magvetés bízatott ránk, a többi türelem és kegyelem dolga.