Mi motiválta arra, hogy a szociológia szak elvégzése után az egyházi pályát válassza?

Mindig sokat beszélgettünk és gondolkodtunk barátaimmal az emberek problémáiról és azok lehetséges megoldásairól. Sokáig azt gondoltam, hogy segíteni csak a szociális hálón és a politikán keresztül lehet. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ahogyan engem is Isten formált, úgy másokat is, ezért az egyént, a családot, a közösséget és a társadalmat is csak ő változtathatja meg. Úgy éreztem, ha mindez így van, akkor számomra az egyetlen értelmes foglalkozás – amelynek gyümölcse túlmutathat ezen a világon – a lelkészi pálya. Egy idő után nemcsak az agyam, hanem a szívem is ezt súgta, valamint az Ige, a lelki vezetőm és a nyíló ajtók is erre indítottak.

Ifjúsági lelkészként mit tart a legnehezebb feladatának?

Ami nehéz feladat, az számomra valószínűleg bármilyen munkakörben az lenne. Mindent az utolsó pillanatra hagyok, és nem szeretek szervezni sem, valamint nekem az üzenetekre válaszolás és a telefon felvétele is megpróbáltatás. De a szolgálatban a legnehezebb talán az elengedés. Útjára engedni egy ifist, akit több évig kísértem, aki „kinőtte” a csoportot vagy elköltözik, és nem tudjuk, mikor találkozunk újra.