Bármikor megnyitom a közösségi oldalt, valóságos áradata érkezik a legkülönfélébb összeesküvés-elméleteknek. Az információs szupersztrádán haladók észre sem veszik, hogy áldozattá válnak, amint összekutyulják a maguk nézeteit és befogadóhajlandóságukat mindazzal, amit a különféle álhíroldalak arcátlanul és titokzatoskodva elénk sorolnak. Minden napra egy újabb leleplezés. A konteó jön, lát, győz, megvezet.

De legalább ilyen nagy számban hangzanak el összeesküvés-elméletek a baráti beszélgetésekben, rokonlátogatások alkalmával, nyaralás alatt, ha ráérősen benyitunk a sarki fűszereshez, fodrászhoz, virágoshoz, és folytathatnám a sort. Az ember meg csak bámul, hogy honnan ez a sok kőbe vésett bizonyosság, ez a rengeteg magabiztos prófétálás, pózolás. Ez a megingathatatlan konteóhit.

A járványidők csak rátettek minderre egy lapáttal, kedveznek a különféle elméletek terjedésének. Van egy nyitott, izgalmat kereső vevőkör, amely igényli, keresi, befogadja a nagy leleplezések híreit. Függői biztos hittel, pergő nyelvvel terjesztik olvasmányaikat, hogy „most éppen” ki akarják irtani a Föld lakosságának nyolcvan százalékát, az amerikaiak és a kínaiak összejátszanak, nincs is vírus, a vírus biológiai fegyver, amelyet a kínaiak... Vagy ha éppen nem a vírussal, akkor az ellene készülő oltással akarják kipusztítani a lakosságot, sőt az oltással majd chipet juttatnak a karunkba, és így tovább.

Minden „monodráma” előadója fantasztikus olvasmányaira és „megbízható” ismerőseire hivatkozik. Mondandójukat betéve tudják, naponta tucatnyi ismerősüknek továbbadják. Arckifejezésük, hanghordozásuk tele van aggodalommal, félelemmel, de főleg mély meggyőződéssel. Szánakozva, elveszett emberként néznek azokra, akik nem veszik a lapot, ingatják a fejüket vagy akár jót is mulatnak eme „komoly dolgok” hallatán.

Időnként elképzelem, milyen, amikor több konteó-hívő találkozik, akiknek nem egymást kell győzködniük, hanem álmélkodó bólogatással hallgatják egymás friss értesüléseit. Persze ők eddig is sejtették, hogy a kormány, a kormányfő, a kínaiak és az amerikaiak nyakig benne vannak... Talán még az öklüket is rázzák hozzá, mint az ünnepelt focista: úgy tudtam! Mindig is sejtettem!

„Van Mózesük és prófétáik; hallgassák azokat” (Lk 16,29), mondja Ábrahám a gyötrelem helyén senyvedő gazdagnak. Ma, amikor könnyű prédái vagyunk minden álhírnek, amikor az egyes ember is úgy gondolja, megfellebezhetetlen igazságokat birtokol, a napi ige az emlékeztetőnk, eszméltetőnk: van Szentírásunk, kezünkben az Isten üzenete, a hiteles forrás.

„Őt hallgassátok!”