Lélekkel és szakmaisággal
A Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség fenntartásában működő Immánuel Otthon és Iskola infrastrukturális fejlesztése július elején indult el, és a tervek szerint 2021 szeptemberében már kinyithatja a kaput az új intézmény. Többek között a tervezésről, a háttérmunkáról, a jelentős változásról és a koronavírus-járvány megélt tapasztalatairól kérdeztük Győri Zsófiát, az intézmény igazgatóját.
Július elején indult el az infrastrukturális fejlesztés: milyen út vezetett idáig?
Nagyon hosszú és rögös volt az út. A tervezés után, 2013-ban indult meg a lobbi, hogy a súlyosan, halmozottan fogyatékos tanulók ügye országosan kerüljön a figyelem középpontjába, és jelenjenek meg olyan pályázati vagy egyéb forráslehetőségek, amelyek az ő fejlesztésüket segítik. A pályázat kiírása 2016-ban jelent meg, pályázni 2017-ben lehetett, ezt egy év elbírálási idő követte. 2018-ben érkezett meg az eredmény, amely ugyan pozitív lett ugyan, de akkor derült ki, hogy ilyen hosszú tervezési fázis után – miközben jelentősen megnőttek az építőipari árak – a számunkra megítélt közel félmilliárd forint kevésnek bizonyul a beruházásra. Így megkerestük a magyar kormányt további támogatásért, amelyet meg is kaptunk, egymilliárd-száznegyvenkétmillió forintot. Így nincs forráshiányunk, meg tudjuk építeni az ezerhatszáz négyzetméteres épületet a Kishegyesi út 156. szám alatt – két gyönyörű belső udvarral, játszótérrel, modern felszereléssel.
Mikor kezdődhet el a munka az új épületben?
A tervek szerint 2021 szeptemberében kinyitja kapuit az új intézmény. Az elkövetkezendő év az intenzív felkészülésről fog szólni, mert jelentős létszámbővülésünk lesz mind az ellátottak, mind a társak tekintetében. Jelenleg nyolcvanöt ellátottunk van, jövőre ilyenkor száznegyven fővel fog ez a két telephely együttesen működni.
Hogyan született meg önökben az elhatározás, hogy ezt az iskolát és otthont tovább kell bővíteni?
Rendkívüli igény mutatkozott arra a szolgáltatásra, amelyet nyújtani tudunk. Volt olyan, aki négy évig volt várólistán, mire bekerülhetett. Eddig hat- és harmincéves kor között láttuk el a halmozottan fogyatékos tanulókat iskolai, nappali-szociális ellátás keretében járóbeteg-rehabilitációs szakellátó helyként.

Nagyon fájdalmas volt ezután azt mondani, hogy csak addig tudtunk velük foglalkozni, hiszen azután is szükség lett volna ránk. Ez a helyzet hozta azt, hogy szükséges lett a bővítés, így elkezdtük figyelni a pályázati lehetőségeket.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!