A vérzivataros, bukásokkal és újrakezdésekkel teli huszadik század sok magyar történetét nem meséltük még el. A szenvedéssel teli történeteket éppúgy nem, mint a felemelőket.

Száz évvel ezelőtt az iszonytató áldozatok ellenére elveszített világháború után a veszteségek miatt még mindig tántorgó magyar társadalomnak az ország feldarabolásával kellett szembenéznie. Sokan érezték akkor úgy, hogy minden elveszett, és Magyarország jövője kilátástalan. Akárcsak egy mélyponton lévő ember, egy ország életében is különös jelentősége van a kilátástalan helyzetben érkező segítségnek. Ilyen volt a hollandiai gyermekvonatok máig el nem beszélt története, amelynek alapja a magyar és holland reformátusok közötti történelmi kapcsolat.

Éppen száz évvel ezelőtt, 1920 februárjában indult az első, magyar gyermekeket szállító vonat Hollandiába – hogy aztán az elkövetkező években még sok kövesse ezt a nevezetes szerelvényt. Michiel de Ruyter holland admirális 1676-ban az ellenreformációs elvakultság okozta fizikai szenvedéstől mentette meg gályarab prédikátorainkat, míg a jóakaratú németalföldi polgárok az éhezés fogságából szabadítottak meg sok ezer magyar kisgyermeket.