Gyógyító kegyelem
„Ezért hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki el akarta számoltatni a szolgáit. Amikor hozzákezdett, egy olyan embert vittek elé, aki tízezer talentummal volt adósa.” A király először követelte volna az adósságot, majd „megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát” (Mt 18,23–27). Ily módon Isten, illetve Jézus békességének titka az irgalom és a nagylelkűség, muníciója pedig a szeretet. A szeretet ugyanis nem képes ítélkezni mások fölött, de képes szenvedni másokért, ezért könnyen sebezhető.
Mi magunk is sok sebet hordozunk testünkön-lelkünkön egyaránt. Ezek a sebek csak akkor gyógyulnak, ha kenegetjük, és a leghatékonyabb gyógyír az ír-galom, a bocsánat. Ha nem így cselekszünk, fájdalmas és kudarcos lesz az életünk.
A megbocsátás életünk neuralgikus pontja, mert megbocsátani, illetve bocsánatot kérni is nagyon nehezen tudunk. Ahol nincs megbocsátás, ott nincs békesség, és ahol nincs békesség, ott nincs megbocsátás. Békétlen, töredezett világunkban lassan széthullik minden. Az irgalom, a bocsánat sokak számára ismeretlen fogalom, ezért a sebeik nem gyógyulnak, elevenek maradnak.
Ha átéljük, hogy van bocsánat, Isten békessége minden értelmet felülmúlva csordultig betölti a szívünket. Ez a békesség a lélek békéje – nem mások határozzák meg, hanem önmaga gondoskodik önnön nyugalmáról, ha kell, az irgalmasság eszközével élve. A békesség olyan a léleknek, mint teknősnek a páncél: sok mindentől megvéd.
Ha nincs békességünk, könnyen sebezhetővé válunk, a sebzettek pedig sebeznek. A sebesült lélek nehezen bocsát meg, és még nehezebben kér bocsánatot. A zsúfolt villamoson vagy metrón hamar kiderül, hogy kinek mennyi békesség van a tarsolyában. Aki könnyen kikel magából a legkisebb lökdösődés miatt, annak igen szerény a muníciója, ellenben aki mosolyogva tűri a „gyűrődést”, az jól felszerelkezett türelemmel. A békesség életünk dolgaiban egyensúlyt teremt a lélek patikamérlegén.
Jézus lelke az irgalmasság lelke, a békesség lehelete és a megbocsátás záloga. Aki találkozott már a kereszten halálra sebzett Jézussal, aki harmadnapon föltámadott és nekünk békességet hozott, az tudja, hogy van bocsánat, és ezt a bocsánatot tovább is kell adnia. Hallatlanul nagy felelősség ez a kegyelemmel való sáfárkodás, a megbocsátás, amely minduntalan hajótörést szenved az életünk viharaiban.
Ha tudod, hogy van bocsánat, akkor add tovább, bocsáss meg, ha vétenek ellened, mert így lesz békességed neked és másoknak is, és így lesz békésebb ez a békétlen világ.