Nincsenek...

... véletlenek Isten világában. Zakariás és felesége, Erzsébet az ároni, papi dinasztiából származtak. A papokat huszonnégy csoportra osztották, Zakariás az Abija csoportjához tartozott (1Krón 24,1–19). Évente kétszer, egy-egy hétre mentek fel Jeruzsálembe, hogy a szolgálatot ellássák. Azon a héten minden reggel sorsvetéssel jelölték ki, hogy melyik pap menjen be a templomba, hogy az aranyoltáron elvégezze az illatáldozatot, felszítsa a füstölőhöz a tüzet. Így egy papra egész életében ritkán juthatott ilyen szolgálat. Zakariás tehát nagy kiváltságnak érezhette az alkalmat. Feleségével együtt igaz és feddhetetlen életet éltek, régóta imádkoztak utódért, mégsem született nekik. Mivel már idősek voltak, talán bele is törődtek abba, hogy nem lesz gyermekük.

Szolgálata idején azonban Zakariásnak egyszer megjelent Isten teljhatalmú küldötte az oltár jobb oldalán, és gyermeket ígért nekik. Az ígéret szerint fiuk megszületése azonban nemcsak az ő családi örömük lesz, hanem Isten népének történelmét is formálja. „Örömöd lesz ő és vigasságod, és sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt… sokakat visszatérít majd az Úrhoz.” (Lk 1,14–16) Isten határozta meg gyermekük nevét, küldetését és sorsát. Nem magánügy, hogyan nevelik.

Zakariás reakciója a rémület és a félelem volt, alig hitte el, hogy valóság az, ami vele történt, amit Isten hírnöke ígért, hogy álmaik beteljesülnek, élete Isten népének életével így összefonódik. Ő Isten szolgája volt, de ilyen egyértelműen még nem szólt hozzá az Úr. Kételkedett. Elnémult. Nem volt több esélye visszakérdezni, hogy jól értette-e az Urat. Nem volt esélye elfecsegni a csodaélményt sem a kint imádkozó és várakozó sokaságnak, sem otthon Erzsébetnek. Csöndben távozott a templomból, csak jelbeszéddel érintkezhetett az emberekkel.

Büntetés vagy próba volt a némaság? Akaratának edzése, befelé koncentrálás, még több imádság, beszélgetés Istennel, vagy kín, hogy nem oszthatta meg érzéseit másokkal? Isten szolgája jól tudta népe történelméből, hogy Uránál nincs lehetetlen és nincs véletlen sem. Ábrahám és Sára, Elkána és Anna ugyancsak öregek voltak, amikor Izsák, illetve Sámuel született. De más az Írás ismerete, és más az élet. Vagy mégsem?

Zakariás néma résztvevőként csöndben, felesége is elrejtve, háttérbe vonulva élt ezután. Bizonyára mások gúnyolódásának és hitetlenkedésének is ki voltak téve. Nem baj. Ők készültek Isten csodájának beteljesülésére, szent feladatuk ellátására. Mi mindenre lehetett jó ez a némaság, csak ők tudták.