Vannak fogalmak, amelyek úgy maradnak fenn akár évezredeken keresztül, hogy jelentésváltozáson mennek át, és magukon hordozzák egy-egy kor lenyomatát. A fogalom formailag marad ugyanaz, ám a tartalma alapvetően megváltozhat. Ugyanakkor a közgondolkodás nem feltétlenül veszi észre egy adott fogalom tartalmának megváltozását, amiből az a hamis következtetés is adódhat, hogy amit ma gondolunk egy fogalomról, ugyanazt gondolták a régmúltban is.

Ilyen a szeretet fogalma. Noha nehéz meghatározni, hogy mi is a szeretet fogalmának a tényleges tartalma, az vélhetően igaz, hogy a szeretet tapasztalata időtlen és egyetemes emberi tapasztalat. Történetileg nézve a szeretet tapasztalata összekapcsolódik valamiféle közösségi mi-tudattal: vagyunk „mi”, akik összetartozunk, és akiket valamiféle szeretetkapcsolat köt egybe.

Azokat szeretjük, akiket ismerünk, akik az életünknek a részei, és akikkel valamiféle sorsközösség köt egybe. Így lehetséges az, hogy mindenféle közösség, még azok is, amelyeket a saját közösségünk ellenségének vélünk, vagy valóságosan azok is, valamiféle szeretetközösséget alkot. Ez a korlátozott, tehát egy adott közösséghez kötődő szeretet egyetemes emberi tapasztalat, és innen van az, hogy a szeretet fogalma univerzális.