Október 4-én, vasárnap délután a Csengerre érkező vendégek elsőként az ünnepi istentiszteleten vettek részt, amelyen Fekete Károly, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke hirdette Isten Igéjét. Szolgálatában felidézte a hitvallás megírásának körülményeit, közvetlen előzményeit, azt a kort, amelyben mindez megszületett. A püspök ráirányította a figyelmet a teológiai mondanivalóra, amely szerint Isten kijelentésének gazdagságát, és így őt magát, nem lehetett és nem is lehet végzetesen leegyszerűsíteni és megszegényíteni, mint ahogyan ezt az akkori kor antitrinitárius közössége Erdélyben Dávid Ferenc vezetésével tette. Ugyanakkor a Szentháromságtan megvallása, a hűséges ragaszkodás a kijelentéshez megőrizte a kor magyar reformátusságát az európai protestáns egyházak világában, azoknak élénk és eleven biblikus közösségében. A Csengeri Hitvallás egyfelől lezárta a korábbi hitvitákat, másfelől meghatározó formájává lett a Szentháromságban való hitnek.

Az istentisztelet az egyházkerület, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem és az egyházmegyék képviselőinek, továbbá a megyei és helyi világi elöljárók köszöntéseivel folytatódott. Az ünnepi esemény a templom északi falán elhelyezett dombormű leleplezésével és áldáskéréssel ért véget, amely szolgálatot Szalay Kont, a Szatmári Református Egyházmegye esperese végezte. A dombormű, Bíró Lajos Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása, méltó módon állít emléket a hitvalló elődöknek.

A járványhelyzet miatt a régóta tervezett esemény csak szigorú korlátozásokkal volt megtartható, így sajnálatos módon a határon túli református egyházkerületek képviselőit nem láthatták vendégül a szervezők