Ha utamra indulok, te vezetsz, és engeded, hogy lábad nyomában járjak. Ha elfáradok és megállok, vagy csüggedten cipőm orrát bámulom csupán, mögöttem állsz, szelíden biztatsz és támogatsz. Szélben, esőben menedék vagy, az ordítva tomboló világ viharából szárnyaid alá menekítesz. Nem hagysz el, pedig én már számtalanszor elfutottam előled, hűtlenül hagytalak hátra. Te mégis ott voltál, mikor kétségbeesetten kerestelek, ajtóm előtt álltál, ha hívtalak. Csak szereteted kifogyhatatlan tükrében látom valóságosan önmagam, és tudom, rám törő szégyenem hiába is takargatnám előled. Mindig adsz új lehetőséget. Van újrakezdés, naponként megtérés egyéni életemben, és lehet új élet közösségeinkben! Reformáció minden napon. Egyedül érted, egyedül a te érdemedért.

Ámen.