Ez a kép a reformáció képe. Krisztus a középen! Ez a prédikáció központi üzenete, a szenvedő szolga, a megfeszített Krisztus. Ez az Isten akarata. Ő így hozza helyre önmaga és az ember között a kapcsolatot, amelyet a bűn elrontott. A bűnért viszont valakinek vállalnia kell a büntetést. Ő, az egyszülött Fiú szenved, és halálával vállalja a bűnök elégtételét.

Az igaz istentisztelet képe ez. Semmi más nem lehet középen, csakis Krisztusnak van ott helye. Minden igehirdetés és minden istentisztelet középpontjában a megsebzett és szenvedő, de egyben a dicsőségben feltámadt Úr lehet ott. Ez a reformáció egyik nagy felfedezése. Solus Christus – egyedül Krisztus.

Ez a kép a kezek képe is. Krisztus kezei első ránézésre tehetetlen végtagok, kemény fémszegekkel odaszegezve az érdes fához. Második szemrevételre pedig azt látjuk, ezek a kezek kitárt karok. Isten kitárt karjai az ember felé. Csak a sebezhetőség képes biztosítani egy kapcsolatot. Isten a sebezhetőséget is vállalta, csak hogy olyan közel kerülhessen hozzánk, hogy kezeivel átölelhessen minket. A képet tehát a megsebzett Isten uralja, aki szenved, hogy mi eközben az ő közelségébe léphessünk.