Mai élethelyzetek – Isten útján
Istennek mindannyiunkkal egyéni útja van. Így volt ez azzal a fiatalasszonnyal is, aki hároméves kislányával maradt egyedül körúti lakásában.
Kapcsolata a férjével enyhén szólva sem volt felhőtlen. Jóllehet megtérése után egy gyülekezeti csendeshéten a csoportbeszélgetésen megvallotta: – Ha már elválásunkkor is hitben járok, lehet, hogy másként alakulnak a dolgaink.
De akkor így kellett folytatnia a nem könnyű életet. Talpraesett természete vitte tovább. Munkahelyén is szerették, kislányával is szoros szeretetkapcsolatban éltek. A gyermekkorában templomba járó családban felnőtt nő – sok kortársához hasonlóan - távolabb került Istentől.
De neki jó terve volt vele. Kisleányát nyolcévesen az erdélyi rokon lelkipásztor megkeresztelte, majd beíratta gyülekezeti hittanórákra, és ő is bekapcsolódott a gyülekezet életébe. Hamarosan olyan testvérekre talált, akikkel a mindennapi kérdéseiket is megbeszélhették. Sőt, egyre többet segített a gyülekezeti ügyintézésekben, a gyermekmissziós munkában. Hamarosan presbiterré választották.
Saját szavait idézem: „Mit sem tudtam még akkor a megtérés lehetőségéről, Jézus Krisztus kereszthalálának a jelentőségéről, erről nem szólt az akkori igehirdetés.” De új lelkipásztor került a gyülekezetbe, aki élő igét hirdetett. Evangélizációs alkalmakat rendeztek, csendeshetekre jártak a gyülekezet tagjai.
Semmiből sem kívánt kimaradni, szomjas szíve itta a hallottakat. Egyre jobban megismerte Jézus Krisztust, erősödött a hitében. Egy csendeshét után letette bűneit a kereszt alá, és befogadta Jézust Megváltójának. Az új élet öröme járta át a szívét. Előbb felnőtt keresztlánya, majd annak édesanyja, azaz a testvére és annak másik leánya is bekapcsolódott a felnőtt-konfirmációs tanfolyamba. Ő is ment velük, pedig már korábban konfirmált. Sorra hitre jutottak.
Szolgálatkészsége és sokoldalúsága hasznára volt a gyülekezetnek. Amikor nyugdíjba ment, fiatalos lendületével az irodai helyettesítő szolgálattól kezdve a felnőtt konfirmálók csoportjai melletti segítésen át a gyülekezeti szeretetszolgálat összefogásáig szinte teljes munkakört vállalt.
Közben leánya is felnőtt, távolabbi városba került, ott férjhez is ment. A kisgyermekei mellé nagyon jól jött, hogy édesanyja elcserélte fővárosi lakását, és a közelükbe költözött. Abban a városban is megtalálta gyülekezetét, lelki testvéreit és szolgálatát.
Amikor visszatekint életútjára, hálás szívvel veszi számba, milyen hűséggel építette fel hitét az Úr – és építi ma is. Régi gyülekezete csendesheteire vissza-visszajár, jólesik sokakkal osztoznia a fentről kapott szeretetben.