A címek – főképp úgy, hogy 2020-at írunk, olyan esztendőt, amelyben mindenkinek kijutott a kisebb-nagyobb megpróbáltatásokból – igen beszédesek. Az összegyűjtött, 2000 és 2019 között született írások máig aktuálisak, megfontolandók.

A Trianon árnyai – amelyet maga a szerző ajánl mindenkinek, akinek fáj Trianon, de leginkább a fiataloknak, hogy tisztábban lássanak majd „múltat s jövendőt” – és a Pergő időben nem csupán szépirodalmi művek, hanem történelemórák ajánlott olvasmányai is lehetnek. Hisz a tárcákban felidéződnek nagy magyarjaink, mint Ady Endre, Csokonai Vitéz Mihály és Tamási Áron, bebarangoljuk a Kárpát-medencét, régi-új kifejezésekkel, művelődéstörténetünk nagy jelképeivel ismerkedünk meg, miközben minden írásában érezhetjük azt, amit szívügyének tekint a szerző: a szép magyar beszédünk feletti őrködést. Novotny Zoltán, a Prúsz volt elnöke tanári, nyelvművelői és művelődéstörténészi munkásságát méltatva mondta róla: a határainkon belüli és kívüli média anya nyelvének és artikulációjának gyógyítója.