Barátné Hajdu Ágnes
Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek. Öt kérdés – öt válasz rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Barátné Hajdu Ágnest, a Szeged-Petőfitelepi Református Egyházközség presbiterét.
Az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézetének professzora, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke. Számos további magyar és külföldi tudományos testület munkájában vesz részt. 2020-ban Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést kapott.
Hogyan jelent meg életében a hit?
Református családban születtem Hódmezővásárhelyen. Felmenőim között több presbiter és gondnok is volt. Az én hitre nevelésem egyik meghatározó alakja az anyai nagyapám, aki az Úr szeretetében élve mindig rábízta magát. Sokszor csak egyetlen vigaszként, de egyben a legnagyobb erőként is ez a hit maradt meg számára a kitelepítés, az üldöztetés és száműzetés éveiben. Mindig sok szeretettel, de következetesen tanított Isten Igéjére, az imádságokra, hitvallásokra.

Rengeteget tanulhattam a kitartásról, a küzdelemről, a városhoz való kötődésről. A hit – talán nyugodtan mondhatom – születésemtől fogva jelen van az életemben, meghatározza életfelfogásomat.
Milyennek látja Szeged-Petőfitelepen a gyülekezeti életet?
A gyülekezetünk a négy szegedi egyházközség közül a legkisebb, de hatalmas szórványterületekkel bír. 2011-ben Czirokné Botár Éva lelkipásztor vette át a gyülekezetünk vezetését. A lelkiekben erős gyülekezet lélekszámában is fejlődni kezdett, megjelentek a fiatalok, elindult az énekkar, tovább növekedett a Kékkereszt-csoport, a hittantanítás és a heti alkalmak száma gyarapodott, nyári táborokat és kirándulásokat szerveztünk, hatalmas felújítási munkálatok kezdődtek. Azóta is minden évben építkezünk, szépítjük környezetünket, de eközben hitünk erősítése áll a középpontban. 2019 augusztusától hozzánk került Gyatyel Péter lelkipásztor, aki erős hitével, áldozatos munkájával, szelíd alázatával segíti gyülekezetünket. A pandémia idején lelkészeink elindították az online igehirdetéseket.
Presbiterként milyen feladatokat lát el a gyülekezetben?
Közel huszonöt éve vagyok itt presbiter. Hűséggel és felelősséggel tartozom az egyházközségemnek. Igyekszem igaz szívvel szolgálni, mindenből kivenni a részem, a sövényültetéstől a szeretetvendégségen át a gyülekezetépítésig. A hit mellett a vallás gyakorlása azt is jelenti, hogy van egy közösség, ahova tartozol, akiket szolgálnod kell. Presbiterként erre törekszem.
Az ELTE tanszékvezető egyetemi professzora, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke. A munkájában hogyan jelenik meg a hit?
Nagyon szép utat jelölt ki számomra az Úr, kiváló kollégákkal dolgozhatom együtt az egyetemen és az egyesületben is. A könyvtárosi hivatásban, az oktatásban és az egyesületi munkában is van szolgálat. Alapkérdésnek tartom a hitvallás gyakorlását a mindennapi munkámban: „aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást…” (Róm 12,7)
Van kedvenc bibliai igéje, és ha igen, miért éppen az?
Sok fontos és kedves igém van, de talán a legszeretettebb – még az esküvőnkön is ezt kaptuk – az Ézs 58,11: „Az Úr vezet majd szüntelen.” Ez az ige hitet és biztonságot adott a jobb és rosszabb időkben is. Éreztem, hogy számíthatunk az Úristen pásztorolására, szüntelen vezetésére. Megtanultam: bármi történik, ne essünk kétségbe, mert van egy biztos pont a világunkban.