... törvények kellenek, amelyek meghatározzák az életüket, kijelölik a határaikat. Önállóak szeretnének lenni, de még nincs megfelelő veszélyérzetük. A lelki kiskorúságról Pál leveleiben is olvashatunk.

„Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek tapasztalatuk folytán gyakorlottak az érzékeik a jó és a rossz megkülönböztetésére.” (Zsid 5,13–14)

Arra volna szükségünk, hogy valaki tanítson, kívülről ránk parancsoljon? Maradj otthon! A szigorúbb járványügyi szabályok mellett is rajtunk a felelősség: tudjuk-e korlátozni magunkat? Vagy a pillanatnyi vágyainkat és érzelmeinket követjük, és a korábbi karácsony előtti szokásainkat: nézelődés a tömegben, lázas ajándékkeresés az üzletekben, vásárlás, tolongás a bevásárlóközpontokban?

Az önkorlátozás és önszabályozás a felnőtt és felelős ember sajátja. Józan figyelem és fegyelem, bölcsesség, a döntések előtt mérlegelés és lemondás - ezek az érett ember tulajdonságai. Jézus Krisztus ilyen tudatos követőket akar és hív ma is. Nem olyanokat, akik belül talán titokban szoronganak, ugyanakkor – vagy éppen ezért – nyíltan ellenkeznek, nem engednek a szelíd ajánlásoknak és a kérésnek, hogy viseljenek maszkot, tartózkodjanak a társas összejövetelektől. Inkább kihívóan hősködnek virtuskodó és istenkísértő módon. Gondoljuk meg, hogy ezen a karácsonyon valami másfajta ajándékot kaphatunk Istentől, és adhatunk másoknak mi is. Olyat, ami nem megvásárolható.

Isten ugyan nem adott újabb kijelentést arról, hogy mi a célja a világjárvánnyal, azt azonban tudjuk, hogy folyamatosan az ő újjáteremtő kezében vagyunk. „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr – : jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam.” (Jer 29,11–13) Volt vigasztaló kijelentése a fogságban élő népének – a mai „fogságban” élő emberiségnek is van.

Várjuk az ő szabadítását! Keressük és kérjük őt, aki Jézus Krisztusban közelít hozzánk! Másokért is, akik nem keresik őt. Ő tanít józanságra, lemondásra, önkorlátozásra, hogy ne ragadjanak el az érzelmeink, ne a szokott rutinnal készüljünk az ünnepre, hanem Isten akaratának intenzívebb teljesítésével.