Ha az adventi időszakra gondolunk, akkor akarva-akaratlanul eszünkbe jut a fény és sötétség kettőssége. Egyre hamarabb sötétedik, tehát mondhatjuk, hogy erősödik a sötétség, ugyanakkor egyre több a fény is a házakon, utcákon és a köztereken. Látszólag ez egyenlő küzdelemnek is tűnhet, de valójában nem az, mert ahol a fény megjelenik, ott esélye sincs a sötétnek. Így világíthat meg egy egész szobát egy kicsi gyertyaláng is.

A fényről és a sötétségről eszembe jutott két idézet, amelyeket mostanában olvastam. Stephen Hawking szerint „a menny tündérmese azoknak, akik félnek a sötétségtől”. John Lennox erre azt válaszolta, hogy „az ateizmus tündérmese azoknak, akik félnek a világosságtól”. Hívő emberként nekünk nincs mitől félnünk, mert még ha a halál árnyékának völgyében (a legsötétebb helyen) járnánk is, akkor is velünk van Isten. „Uram, a te Igéd nekem / a sötétben szövétnekem” (231. dicséret) – vagyis van fényforrásunk.

A hitetlen, az Istentől rejtőzködő ember viszont azért fél a világosságtól, mert az nemcsak a környezetét világítja meg, hanem őt magát is. Az ember pedig szereti rejtegetni a bűneit a sötétben, az árnyékban. Ezért elég a legtöbb embernek az adventből és a karácsonyból is egy kicsike fény. Éppen annyi, amennyi egy kis hangulatot, vidámságot, ünnepélyes érzést hoz a szívbe. A fényeken és különböző díszítéseken kívül ehhez még hozzátartozhat néhány szó Jézusról – ha már az ő születésnapját ünnepeljük –, néhány hangulatos ünnepi ének, egy kis vallásos hangulat.

De Isten ennél sokkal többet akar nekünk adni, a teljes világosságot. Azt olvassuk az Ézs 9,1-ben, hogy „a nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát”. Nem kis fényecskét, hanem nagy világosságot. Már ez is Jézusról szól, de János evangélista még érthetőbben írja le: „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.” (Jn 1,9)

A jó értelemben vett keresztyén „megvilágosodás” akkor történik meg, amikor a helyükre kerülnek a dolgok, a kirakós összeáll, meglátjuk a magunk életének a helyét is valamilyen formában Isten tervében. Minden értelmet nyer, átérezzük Isten szeretetét, és Jézus követése lesz a legfőbb célunk.

Mert az életünkben a királyi székbe Jézus Krisztus kerül, aki megvilágosítja a gondolatainkat. És ennek megvan a maga következménye a mindennapjainkra nézve is, mert Jézus azt mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12) Ha ezt megtapasztaljuk, és valóban a világosságban igyekszünk járni, akkor biztosan áldott és Istennek szentelt adventünk lesz. Így legyen!