A keresztyén világ karácsony ünnepére készülődik. A „keresztyén világ” itt most kiterjesztő kifejezés, amely utal mindazokra, akik keresztyén hátterű kultúrába születtek, itt váltak emberré, és akiknek a karácsony magától értetődő, úgyszólván öntudatlan szokás. Számomra mindig is rejtélynek tűnik az az ellentmondás, hogy miközben a keresztyén hátterű nyugati civilizáció teljességgel elveszteni látszik történeti tudatát, elfelejti eredetét, azonközben az eredettörténetre emlékező karácsony mégis ilyen szívósan tartja magát.

Hovatovább azt lehetne mondani, hogy a keresztyén identitását egyre inkább elvesztő nyugat társadalmi szinten is érzékelhető keresztyén jellegét a karácsony ünnepe fejezi ki a leginkább. De már ez is tömegek, sőt a többség számára is öntudatlanul megőrzött ünneppé vált, és még csak föl sem merül a kérdés, hogy mégis, minek az ünnepe. Vagy ha történik is valamiféle nyilvános közlés róla, akkor az annyi, hogy a hívő keresztyének ilyenkor Jézus születésére emlékeznek. Ez pedig úgymond az egyház dolga. Így lesz a keresztyénségből egyházi belügy, a hívő egyének számára pedig magánügy.

Holott a karácsony eredete mégis csak egy történeti eseményre nyúlik vissza. Olyan eseményre, amely, akárhogyan is, a világ történetét radikálisan megváltoztatta. Megszületett valaki, akinek az élete, a tevékenysége, a tanítása korokon átívelő hatást gyakorolt és gyakorol a világra.