(Lk 2,22–38)

Az öreg Simeonról

többet szól a fáma,

aki Jézust régóta várta-várta,

s akinek faág-karján

repeshetett a Gyermek aztán,

ott, a templom szentséges mélyén.

S hogy megláthatta Azt, Akit

oly régen látni vágyott,

immáron búcsúzni készült,

s fáradt szemei felragyogtak,

élettel betelten.

Nem messze tőlük,

dédanyás szeretettel

csak némán imádkozva állt

és nézte őket Fánuel leánya,

a nyolcvannégy éveket betöltött

prófétanő, Anna.

Dajkálta volna később

ő is a Kisdedet,

de a szemérmes,

néma rajongás

közelebb lépni

még egy kicsinyt,

még pár lépést se hagyta.

Így városukba tértek, Simeonnal,

megvitték Názáretnek a HÍRT.