A próféták észrevették a böjtölésben rejlő képmutatás veszélyét. Ezért hirdette például Ézsaiás, hogy a böjtölésnek akkor van értelme, ha azzal, amiről lemondunk, mások terhét könnyítjük, vagy másokat gazdagítunk. „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel […]!” (58,6–7)

Keresztelő János nemcsak azért hirdetett böjtöt, hogy ezzel a Messiás eljövetelére készítse fel a népet, hanem azért is, hogy minél előbb eljöjjön. Minderre Jézus megérkezése után már nem volt szükség: elkezdődött a menyegző, ahol tilos volt böjtölni. Jézus nem tiltotta a böjtöt, ő is böjtölt, sőt az egész élete az volt. Erről vall a Krisztus-himnusz: „Megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, […] megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,6–8)

Jézus a böjtölésben a magamutogatást kifogásolta. „Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók […]. Te pedig, ha böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megjutalmaz téged.” (Mt 6,16–18) Nem érdemszerzés a böjtölés célja (Lk 18, 9–14), és nem is az, hogy Isten akaratát megváltoztassuk, hiszen ő a böjtölésünk nélkül is jót akar nekünk. Ahogyan Pál apostol vallotta: „…akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál....” (Róm 8,28)

Mi a böjt célja református tanításunk szerint? Hogy Krisztushoz egészen közel kerüljünk, még szorosabban kövessük, és szolgáljuk. Meglátogattam egy zenetanárt, akinek évek óta agyvérzéssel feküdt a felesége. Jézus tanítása szerint – „megmosva az arcát, megkenve a fejét olajjal” – lépett be az ágyban fekvőhöz a szobába, úgy, mintha ünnepre készülne: ne lássa a beteg, hogy böjtöl. Nem jutalmat várva tette mindezt, hanem mert szerette a feleségét még ebben az elesett állapotában is. Lehet a böjt nemcsak önkéntes, hanem kényszerű is. Mint itt is, ahol elvétetett a feleség egészsége, vagy más esetben az otthon, az autó, a szeretett személy. Aki az önkéntes böjtöt soha nem vállalta, hogyan fog az ilyen nehéz, kényszerű böjt idején halálig hű maradni?

„János tanítványai […] megkérdezték: Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem böjtölnek? Jézus ezt mondta nekik: Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.” (Mt 9,14–17) A „böjtölni fognak” utalás a későbbi üldöztetésekre, a kényszerű böjtre.